Boldogtalan baba

Lustaság és fantáziátlanság

Tegnap volt egy érdekes topik a Porontyon, arról, hogy a mi generációnk milyen béna, hogy még két gyerekkel sem bír el és folyton csak nyavalyog, illetve, hogy ez tényleg így van-e. Az egyik hozzászólás nagyon talált, rájöttem, hogy tényleg fantáziátlan és lusta vagyok.

Annyira sok mindennek kellene megfelelni, és a lustaságom miatt mindig fontossági sorrendet állítok fel és a legfontosabb dolgokra szánok csak időt. Emiatt állandó frusztrácós helyzetben élek, mert tudom, hogy van egy csomó minden, aminek bele kellene férnie, hogy olyan szuper legyek, ahogy mindenki elvárná és persze egy csomó mindenre nekem is lenne igényem, de a lustaságom, az alvásigényem gátat szab.

Miért van az, hogy a munkahelyemen szuperül prioritizálok, ami fontos, sürgős megcsinálom, a maradék vár, és ez egy pozitív képességként van elkönyvelve, míg a személyes életemben ez lustaságnak számít. Talán mert a munka nem az életem...

Ez nagyjából így néz ki: A-val és gyerekekkel töltött idő az első, utána jön a munka, ha a lakás romokban áll, akkor az nálam újabb frusztrációs tüneteket produkál, tehát ez is felkerül a listára. Utána nyomokban gyüli, barátokkal kapcsolattartás.

Mi marad le: vasalás, na nálunk egy darab vasal ruha sincsen, minden napi főzés, nagyon ciki, de én nem tudok a két gyerek mellett főzni, úgyhogy erre vagy időt kell lopnom, amikor alszanak, de akkor ugye dolgozom, vagy pedig korábban fel kellne kelni (tehát a lustaság az akadály). És itt bejön a fantáziátlanság is, miért nem tudok én a két gyerek mellett főzni? Másoknak remekül megy. Nem hiszem, hogy mindenki leparkolja a gyerekeket a TV elé és úgy főz, mások biztos remekül bevonják a két és fél éves gyereküket és a 9 hónapos babájukat felrakják a hordozókendőbe és tök jól elvannak...

Miért nem mennek nekem ezek a dolgok. Asszem lusta, fantáziátlan és még béna is vagyok. Ja és kövér, mert nincs időm lemenni naponta sportolni és a napi 12 óra munkához az éjjeli szoptatások mellett zabálom a csokit. Én tudom, hogy fontos lenne visszafogyni és igényes nőnek lenni, és ilyen mintát szeretnék állítani a lányoknak, de most nekem tényleg fel kellene kelnem az 5 órai szoptatás után a tök sötétben, hidegben kimenni mozogni... Lustaság, nyavalygás, fantáziátlanság, kövérség... Nem is sorolom a többit, és ne vígasztaljatok és írjátok, hogy milyen jól csinálom, mert tudom, hogy nem.

Könyv karácsonyra

Nagyon szeretném, ha Dóri karácsonyra a nagyszülőktől olyan magyar könyveket kapna, amit tényleg tud élvezni.

Mostanában már nagyon érdeklik a könyvek, simán elvonul lapozgatni a szobájába. Az Anna és Petit szívesen nézegeti, de még a történet nem érdekli, eddig csak a Kispipi és a Kisréce volt eddig elég egyszerű ahhoz, hogy lekösse.

Gondoltam több Anna és Petire (ez egyszerű), a Boribon sorozat nagyon jónak tűnik még.

Van még tippetek, ti mit olvastok a gyerekekkel? Köszi

A mai nap híre

Itt is jók a napi hírek:

http://www.independent.ie/national-news/tricolours-daubed-on-protestant-farmers-sheep-1935612.html

ix pregnant sheep belonging to a Protestant farmer from Co Tyrone have been daubed with Irish tricolours in an apparent sectarian attack.

The sheep had been left to graze in an isolated field near Ardboe when their coats were covered in green and orange paint to resemble a tricolour.

According to the farmer, who does not want to be identified, there has been an upsurge in sectarian attacks in recent weeks.

He said the ewes were pregnant and fears that some may lose their unborn lambs as a result of the stress they suffered during the incident.

The farmer said republican graffiti has been sprayed on roads near his home, a tricolour has been placed in a field and gates have been left open.

Ulster Unionist MLA Billy Armstrong, who knows the farmer, described the incident as sectarian and intended to intimidate people.

“This was no Halloween prank, it was a sectarian attack. There is always a seriousness behind this type of activity,” he said.

Örül egy levélnek

Ezt is Barna fotózta

Szeretem elnézni

Vigyázat szentimentális poszt következik, erre érzékenyek, lapozzanak...

Szeretem elnézni, ahogy Sári álomba szopizza magát.

Először vadul iszik, a szabad kezével simogat, karmol, piszkálja az arcomat.

Aztán szép lassan egyre kevesebb az izgés-mozgás, elréved a tekintete. Egyre hosszabban csukódiknak le a szemei.

Fel-fel néz, ellenőrzi, hogy ott vagyok-e. Annyira baba-bájosak, a kis szörcsögő hangok, aztán jön az elégedett dünnyögés. Az ébrenlétet és az álmot, egy kapocs tartja össze, az hogy én ott fekszem mellette és biztonságban érzi magát.

Sárika jelel

Na nehogy azt higgyétek, hogy azt a 3 jelet mutatja, amit orrvérzésig mutogatok neki hónapok óta... Nem-nem.

Nem egészen egy hónapja Margó néni vigyáz rá dálután pár órát, míg dolgozom, és Margó naponta csomószor elmondja neki a töröm-töröm a mákot és a lóg a lába lógát és Sári mocsok módon töri a mákot a két kis öklével és lóbálja a lábát veszettül.

Mit is mondhatnék?

Hogy annyira cuki, ahogy a büszkeségtől csillogó szemmel csápol mindkét rímre, hogy

legszívesebben azonnal leállítanám az időt, hogy örökre ebben gyönyörködhessek.

De azért a tejet is mutathatná már végre, hogy ne érezzem magam a rímelésben (és csápolásban) alulmaradtnak...

A. mondja

"Rádadom a négykézlábasodat." - Miközben ráadja Dórira a kezeslábasát. :-)

Írország gyönyörű 1.

A férjem egy fotós barátja pár hete kiköltözött Írországba, ezt a képet is ő csinálta.

Ki félt jobban szerintetek?

Sári vagy én?